Teljes és szabad T3 szintek összefüggése az inzulinrezisztens, nem diabéteszes egyénekben

2019. okt. 5.

Az alábbi tanulmányban, 2007-2008 között összegyűjtött adatokat dolgoztak fel egy igen terjedelmes amerikai egészségügyi adatbázisból. A vizsgálatban résztvevők 20 éves vagy annál idősebb személyek voltak. Az inzulinresztinencia vizsgálatához az igen széles körben elfogadott HOMA indexet használtak. Akiknek az éhgyomri vércukor szintjük több volt mint 7, azokat értelemszerűen kizárták a vizsgálatból. Az emberi rassz, májfunkciók, obezitás, magas vérnyomás, diszlipidémia, dohányzás, fizikai aktivitás, vagy az élvezetek túlhajszolása, 120 perces glukóz értékek, HbA1C, HDL, triglicerid, D-vitamin és C-reaktív protein egyértelműen összefüggésbe hozhatók voltak a HOMA-IR-rel.

1560 nem diabéteszes egyén vett részt a vizsgálatban. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy az alacsony FT3 (T3 hormon szabad szintje) vagy alacsony TT3 ( teljes T3 mennyisége a szérumban) szint összefüggést mutat az inzulinrezisztenciával nem diabéteszes egyénekben.

Bevezetés

Inzulinrezisztenciának nevezzük azt az állapotot, amikor szénhidrátanyagcsere-zavar következtében az izmok, a zsírszövet, a máj, vagy más szövetek inzulinérzékenysége csökken. A pajzsmirigyhomronok elengedhetetlenül fontosak az energiaháztartásban és a glukóz valamint a zsír metabolizmusban is. A pajzsmirigy betegségek sokkal gyakrabban fordulnak elő diabeteszes betegekben, mint az átlag populációban. Ebből arra következtethetünk, hogy a pajzsmirigyhormon szintek és az inzulinrezisztencia (továbbiakban IR) között fontos kapcsolat van. A pajzsmirigyhormonok serkenthetik az inzulin muködését vagy gátolhatják azt különböző szervekben. Az ezzel kapcsolatos tanulmányok arra is rámutatnak, hogy a pajzsmirigyhormonok szerepet játszhatnak az IR kialakulásában, egy még kevésbé ismert komplex biomechanikai és/vagy genetikai diszfunkciók miatt. A pajzsmirigy diszfunkciók szintén összefüggésbe hozhatóak a metabolikus szindrómával és növelik a kardiovaszkuláris betegségek előfordulását.

Több évtizede ismert az a tény, hogy a pajzsmirigy túlműködés inzulinrezisztenciát okozhat, az elmúlt időszakban azonban hasonló megállapítást nyert a hypothyreosis, azaz a pajzsmirigy alulműködés is. Egy átfogó vizsgálat (Rotterdam Study) egyértelműen kimutatta, hogy az alacsony vagy normál-alacsony szintű pajzsmirigy funkció egy rizikófaktor a diabétesz kialakulása szempontjából.  Egy több éven át zajló tanulmány szerint- melyben elhízott gyermekeket vizsgáltak- egyértelműen leírták hogy magas TSH magas inzulinszinteket von maga után, valamint a TSH csökkenése egyenes arányosságot mutatott a HOMA-IR csökkenésével.

Ebben az átfogó vizsgálatban is a pajzsmirigyhomronok és az inzulinrezisztencia (IR) összefüggését elemezték. A terhes nőket és diabeteszes személyeket valamint tumoros betegeket kizárták a vizsgálatból. Az inzulinrezisztencia meghatározása a HOMA-IR alapján történt, amit az éhgyomi vércukorszint ( mmol/L) x az éhgyomri inzulinszint (uU/ml) /22,5 képlet alapján számolhatunk ki. A vizsgálatot végzők az IR meghatározása során figyelembe vették a betegek tüneteit is. A a következő referencia értékeket használták:  TSH: 0.24–5.4 uIU/mL; TT3, 87–178 ng/dL; FT3, 2.5–3.9 pg/mL; TT4, 6.1–12.2 µg/dL; FT4: 0.6–1.6 ng/dL; TGN: 0–35.0 ng/mL; TPOab: 0–9.0 IU/mL.

Szintén figyelembe vették az egyéb egészségügyi problémákat is pl. elhízás ( BMI>30 kg/m2), angina, májfunkciós eltérések. A depresszió definiciójának felállítására külön skálát használtak. A dohányzás, alkoholfogysztási szokások és sportolási szokások szintén feljegyzésre kerültek.

A HbA1 C értékek elemzése 3 csoport szerint történt:

1 csoport HbA1C<5,5%,

2.csoport HbA1C =5,5-6,4%,

3 csoport HbA1C: ≥6,5%, azaz a vizsgálatban a WHO szerinti felosztást használták. 

Multivariabilis, linearis regressziós módszerrel határozták meg a pajzsmirigyhormonok és HOMA-IR közötti összefüggéseket. Egyéb fontos tényezőket is figyelembe vettek az eredmények elemzésekor, mint pl. bőrszín, májfunkciós értékek, depresszió, elhízás, magasvérnyomás, diszlipidémia, dohányzás, fizikai aktivitás, 120 perces vc érték, HbA1C értéke, HDL-lipoprotein, triglicerid szintek, D-vitamin és CRP (C-reaktív protein). Ezek az értékek mind egyértelmű összefüggést mutattak a HOMA-IR-rel. 

2007-2008 között vizsgált periodusban közel 11.000 emberből végül 1560 jelölt lett reprezentatív tagja a vizsgált csoportnak. Ez populáció szinten nézve, megközelítőleg 15 millió  amerikai lakost reprezentál.

  • Facebook
  • Google+

A résztvevők legtöbbje 20 és 40 év közötti fehér tesztalany, akiknek kicsivel több mint fele férfi volt. A tesztalanyok 60%-a sosem dohányzott, legtöbbjük rendszeresen sportolt, HbA1C értékük <5,5% volt. Kiemelendő, hogy 37,4%-uk enyhe D-vitamin hiányban szenvedett. 

Ez a populáció szintű vizsgálat teljességgel kimutatta, hogy nem cukorbeteg egyedekben a HOMA-IR összefüggésbe hozható az alacsony FT3 és TT3 szintekkel. A pajzsmirigyhormonok és a hasnyálmirigy B-sejtjei, illetve a gluconeogenesis és glycogenolysis, valamint a glukóz felszívódási mechanizmusa és a lipidek komplex metabolizmusa közti összefüggés részletesebb értelmezést kíván a jövőben. Az egyik legfontosabb következtetés az, hogy mind a pajzsmirigy alulműködés, mind a túlműködés összefüggésbe hozható az inzulinrezisztenciával. Ennek a kapcsolatnak a patológiai mechanizmusa még nem teljesen ismert, azonban Kapadia (egy kutatóorvos) vizsgálataiban egyértelműen kiderült, hogy a glukóz valamint zsírsav metabolizmus elváltozásai igen gyakran előfordulnak pajzsmirigy alul-, és túlműködésben is. A jelenlegi bizonyítékok arra mutatnak, hogy a pajzsmirigy túlműködése inkább a májban, míg pajzsmirigy alulműködés pedig a perifériás szövetekben okoz inzulinrezisztenciát. 

Egy dél-amerikai népcsoporton- akik nem szenvedtek ismert pajzsmirigy- vagy cukorbetegségben- elvégzett vizsgálat szerint a normál tartomány alsó részében levő pajzsmirigy értékek egyértelmű összefüggést mutattak a magasabb koleszterin, glükóz, inzulin, HOMA-IR szintekkel. Egy másik tanulmányban-ahol egészségesnek vélt, euthyroid férfiakat vizsgáltak, kimutatták hogy az alacsony FT4 szintek egyéb tényezőktől függetlenül összefüggésbe hozhatóak voltak az inzulinrezisztenciával. Lambadiari tanulmányában olyan egészségesnek vélt első generációs rokonokat vizsgált, akinek családjában 2-es típusú cukorbetegségben vagy IGT-ben szenvedtek. Azt a következtetést vonta le, hogy a magasabb ( de még mindig a normal tartományban elhelyezkedő) FT4 és FT3 szintek egyértelmű összefüggést mutattak az inzulinrezisztenciával. Aksoy tanulmányában szignifikáns összefüggés volt kimutatható, a magasabb TSH érték, a szubklinikus pajzsmirigy alulműködés, magasabb BMI és inzulinrezisztencia között.  Bár a fent bemutatott vizságati eredmények felnőttek adatait dolgozta fel, egyéb vizsgálatok serdülők esetében is hasonló eredményekre juttottak.

Konklúzió

HOMA-IR összefüggésbe hozható az alacsony FT3-mal és alacsony TT3-mal nem cukorbeteg egyénekben. A jövőben azonban további vizsgálatok szükségesek a pontos mechanizmus felderítését illetően, valamint a nők és férfiak eseteit célszerű lesz külön tanulmányokban részletesen vizsgálni.

Forrás:

1, https://www.nature.com/articles/s41598-018-29087-1

2, dr. Szakács Krisztina endokrin-anyagcsere rendelése során összegyűjtött saját tapasztalata 

dr. Szakács Krisztina – Endokrin és anyagcsere-betegségek szakorvosa, Csecsemő és gyermekgyógyász szakorvos, diabetológus jelölt. 

2019.10.05.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share This